2. Fejezet

 Szóval itt a 2. fejezet, remélem tetszeni fog!:) Chatben írhattok cserével kapcsolatban, és íratkozzatok fel, kommizzatok, mert kérek véleményeket:D
Ezer puszi mindenkinek, aki elolvassa a részt! xx 
*r







Harry háza szép és eléggé nagy egy embernek. Nem nagyon tudtam körülnézni mert egyből a konyhába mentünk. Ettük a burgerünket és közben beszélgettünk. Egyre jobban kezdtem felszabadulni, ahogy jobban megismertem.
-És most pihenőtök van? -kérdeztem, már a nappaliban.
-Aha. 1 hétig. -húzta el a száját. -De utána már csak pár koncertünk lesz és végre holiday. -vigyorgott rám
-Lassan mennem kéne. -néztem meg a telómon az időt.
- Elviszlek kocsival. Úgyis találkozom valakivel. -mondta, én pedig bólintottam. Felvettem a cipőmet, majd Harry után indultam.
Az úton leginkább zenét hallgattunk. Csak hébe- hóba váltottunk pár szót. Nem sok idő elteltével megérkeztünk hozzánk.
-Szeretném, -fordult felém Harry -ha holnap eljönnél velem bulizni. Bemutatnám neked a srácokat és jól éreznéd magad ott. -simított végig a combomon, nekem pedig elállt a lélegzetem.
-Jó. -mondtam rekedten. -Elmegyek. -köszörültem meg a torkom.
-Oké, akkor 8-ra érted jövök. -mosolygott és adott egy puszit. Gyorsan kiszálltam az autóból, intettem neki egyet, majd bementem a lakásba.
-Na végre, hogy haza értél! -jelent meg elöttem apa. -Elfelejtetted, hogy anyádék ma jönnek? -nézett rám kérdőn.
-Ó, basszus! -csaptam rá a homlokomra
-Siess! -mosolygott rám megnyugtatóan. Bólintottam és már el is tűntem a fürdőszobámban. Gyorsan lezuhanyoztam és megmostam a hajam.
-Apaa! -kiabáltam le.
-Igen?
-Mikor jönnek? -kérdeztem
-Késett a gépük, szóval olyan fél óra, 1 óra múlva. -kiabált.
Becsuktam az ajtót, és elkezdtem szárítani a hajamat. Közben bekapcsoltam a laptopomat, hátha van valami érdekes is benne. Anyával már vagy 2 éve nem találkoztam.... Azóta lett egy pasija, aki eljegyezte és azért jönnek most hozzánk, hogy a meghívónkat odaadják. Anya, a pasija, és a pasijának a lánya. Ráadásul 2 hétig itt lesznek...
Kócos hajammal leültem az ágyamra és ölembe vettem a laptopot. Felléptem facebookra és ráírtam Zoéra.
"Holnap át tudsz jönni reggel?"
Megnéztem a twitterem is, ahol jó pár követővel nőtt az oldalam. Hála ez Harrynek.  Túlzottan nem foglalkoztam vele. Átültem az asztalomhoz, és elkezdtem sminkelni magam. Utálom a túlzott sminket, ezért most se raktam magamra sokat.  A hajamat kiegyenesítettem és felvettem egy farmergatyát és egy felsőt. Mégegyszer megnéztem a facebookot, hogy Zoe visszaírt -e, de nem volt fent, aztán lementem a konyhába.
-Szia Rose! -köszöntem apa barátnőjének. -Segítsek valamit?
-Nem kell. Már minden kész van. -mosolygott rám
-John?
-Szobájába. -mondta apa
Nagyot ugrottam, mikor megcsörgött a telefonom. Rámosolyogtam apuékra, majd megnéztem ki írt.
"Reggel ott leszek. Zoe "
Felmentem a lépcsőn és beléptem John szobájába.
-Mit gondolsz milyenek lesznek? -ültem le az ágyára.
-Nem tudom. A fater azt mondta a csaj annyi mint te.
-Csak legyen kedves. -sóhajtottam
-Ki volt az a gyerek, aki haza hozott? -kérdezte -Nem leskelődtem. Kivittem a szemetet, mikor megjelentetek a ház előtt. -tette hozzá, kérdő tekintetemet látva.
-Harry Styles. Holnap megyek vele bulizni. -válaszoltam.
-Vigyél gumit. -mondta zavartalanul.
Épp válaszolni akartam, mikor csengettek. Johnnal összenéztünk, majd elindultunk lefelé.

Beszélgetve vacsoráztunk. Túláradó öröm helyett, csak szimplán köszöntöttük a vendégeinket és ez fel is tűnt anyának. 4 éve volt, hogy elváltak. Anya a munkájának élt. Azt választotta helyettünk. Most pedig egy másik családot választ, az igazi helyett. Még mindig haragszom rá emiatt, és ezt ő is tudja, de nem nagyon foglalkozik vele. Anya pasiját Thomasnak hívják, a lányát pedig Tracynek. 1 évvel fiatalabb nálam, mint kiderült. Nemrég töltötte be a 18-at. Fekete haja van, bár szerintem festett fekete. Kék szeme van, és porcelán bőrű. Teljes ellentétem. Thomasnak barna haja és szeme van. Viszonylag jóképű gyerek lehetett, de most már látszanak rajta az évek. Anya pedig ugyanolyan, mint volt. Barna haj, barna szem és gyönyörű mosoly.
-Mi az ott a kezeden, Erin? -hallottam meg a hangját. Minden szem rám szegeződött. Ránéztem a kezemre, ahová mutatott.
-Tetkó. -válaszoltam egyszerűen.
-Apád ezt megengedte? -húzta fel a szemöldökét. Apa megköszörülte a torkát, hogy beszéljen, de én előbb válaszoltam.
- Ha nem engedte volna meg, akkor is megcsináltattam volna. Az én testem, nem a tiéd. -néztem rá. Ha tudná, hogy nem csak a csuklómon van tetoválás...
-És John van már munkád? -nézett inkább egy szem fiára.
-Ja. -válaszolt tömören és tovább evett. Mosolyognom kellett a jeleneten. Semelyikünk sem bocsátott meg anyunak, hogy itt hagyott minket. És ez látszik rajtunk.
-És mi lenne az? -kérdezte
-Pizzafutár. -mondta tele szájjal.
-És Tracy dolgozik? -próbálta Johnról terelni a szót apa.
-Tracy a titkárnőm helyettese. -mondta büszkén és megsimogatta a lány vállát.
Megforgattam a szemem, majd úgy döntöttem terelem a témát.
-Pontosan, hogyan lesz életetek második eskűvője?
-Erin! -szólt rám apa figyelmeztetően, hogy húzzam meg magam.
-Nem ezt a viselkedést tanítottam meg neked. -mondta anya bosszúsan
-Te semmit sem tanítottál nekem. -mondtam halkan. Apa a fejét rázta, Rose próbálta lenyugtatni, John pedig továbbra is csak evett. Én pedig úgy döntöttem ezentúl meg sem szólalok, csak ha muszáj.
A desszertnél, újra megcsörrent a telefonom, jelezvén, hogy újabb sms-em jött. Az asztal alatt olvastam el az üzenetet.
"Mit csinálsz? H "
"Itt vannak anyámék, segíts!" -írtam neki vissza.
Nem jött rá válasz, de 20 percre rá csengettek.
-Ki lehet az ilyenkor? -ráncolta a homlokát Rose.
-Majd én kinyitom. -álltam fel sóhajtva az asztaltól és már ki is nyitottam az ajtót. Nagy szemeket meresztettem Harryre.
-Te mit keresel itt? -kérdeztem már másodszorra ezen a napon.
-Azt mondtad segítsek. -vigyorgott rám.
-1 perc és jövök. -intéztem szavaimat az engem figyelő társasághoz, majd becsuktam mögöttünk az ajtót. -De nem pont úgy értettem, hogy gyere ide..
-Hanem? -nézett rám
-Nem tudom.- vontam vállat.
-De nekem van ötletem. -mosolygott rám. -Mondd azt, hogy valamelyik ismerősöd kórházba került. -vont vállat. Bólintottam, majd bementem a házba.
-Elmentem. -emeltem le a dzsekim a fogasról.
-Mi? -nézett rám apa és odajött hozzám. -Hova?
-Csak mondd azt, hogy egy volt sulistársam kórházban van. Kérlek! -suttogtam apának. -Nem szeretnék itt maradni...
-Jólvan. -sóhajtott fel. -De legkésőbb 1-re itthon leszel.
-Imádlak! -mosolyogtam rá. Adtam egy puszit az arcára és kinyitottam az ajtót.
-Jó estét, Harry Styles vagyok! -nyújtotta kezét apához.
-Mike Beckler. -fogtak kezet.
-Jó. Összeismerkedtetek, szia apa! -húztam magammal Harryt. -Kocsival jöttél? -kérdeztem, mikor mentünk pár métert a házunktól.
-Igen, de már rég elhagytuk. A házatok előtt parkoltam. -nevetett.
-Oh. -álltam meg és sajnálkozva ránéztem.
-Várj itt. -mosolygott rám gyengéden, majd elkezdett a házunk felé menni. Pár perc múlva megállt előttem a kocsival. Gyorsan beszálltam mellé és elindultunk valamerre.
-Akkor... mit csinálunk? -néztem rá.
-Titok. -vigyorgott rám sejtelmesen.

1. Fejezet

Mindketten kapkodva vettük a levegőt. Éreztem, hogy nemsokára eljön az idő mindkettőnk számára. Az alkohol miatt nem tudtam rendesen gondolkodni. Élveztem amit csinálunk. Még ha egy ismerős idegennel teszem is. Gyorsított a tempón. Halkan felnyögtem, vonaglottam alatta. Lökött még párat, majd a nevetem kiáltva felért a csúcsra és rám rogyott. Rögtön utána énis elélveztem. Kimerülten feküdtünk egymás mellett. Légzésünk kezdett csillapodni. Pár perc múlva már talpon voltunk. Az orgazmusom kijózanított és biztos voltam benne, hogy Harryt is.
-Öhmm.. hol a melltartóm? -kérdeztem és éreztem, hogy elvörösödöm. Örültem, hogy sötét van a szobába és nem látja.
-Üm.. ott. -mutatott az ablakhoz. Halkan megköszöntem, majd felöltöztem. Mikor készek lettünk, csak szótlanul álltunk egymással szemben és bámultuk egymást.
-Hát.. akkor szia! -törtem meg a kínos csendet.
-Majd találkozunk, Erin. Szia! -mosolygott rám. Félénken visszamosolyogtam. Adott egy kisebb csókot, majd eltűnt a szobából.
Nehezen tudtam elmenni a házibuliból, ami még mindig tartott. A szülinaposnak nyomtam két puszit az arcára, majd szó nélkül elmentem onnan. Kellett a friss levegő, mert még mindig nem dolgoztam fel, hogy lefeküdtem vele. Nagyon rossz érzés. Jót tett a friss levegő. Tudtam, gondolkodni a dolgokon. Harry azt mondta 'majd találkozunk' . Ezt hogy értette? Mikor hazaértem, gyorsan levetkőztem, majd befeküdtem az ágyba. Nem gondolkodtam többet a dolgon. Hamar elnyomott az álom.
Reggel ajtócsengésre ébredtem.
-Joohn! -ordítottam, de megint csengettek. Nyúzottan keltem ki az ágyból. Gyorsan megnéztem magam a tükörben. Eléggé karikásak voltak a szemeim a kialvatlanságtól. Megint megszólalt a csengő. -Megyek már! -motyogtam, bár nem hinném, hogy hallotta más is. Lementem a lépcsőn, és hatalmasra nyitottam az ajtót. A túloldalon Harry állt, aki meglepődött a hirtelen mozdulattól. Zavarodottan néztem rá.
-Te mit keresel itt? -kérdeztem
-Gondoltam elmehetnénk ebédelni! -jött be a házba. -Szép! -nézett körül. Még mindig zavartan néztem.
-Mi? -ráztam meg a fejem.- De honnan tudod, hol lakom?
- Valahogy nálam maradt a pénztárcád. -adta át a tárgyat. Észre sem vettem, hogy nincs meg.. -Legközelebb jobban vigyázz a dolgaidra. Nem mindenki olyan, mint én. - mosolygott, én pedig összehúztam a szemem. -Szóval jössz?-nézett újra rám
-Hova? -kérdeztem vissza
-Ebédelni. -válaszolt
-Még csak most keltem fel.
-Akkor reggelizni. Nekem mindegy. -vonta meg a vállát
-Nem. -adtam meg az egyszerű választ.
-Addig nem megyek el, míg igent nem mondasz. -ült le a kanapéra. Várakozóan rám nézett. Pár perc múlva szó nélkül felmentem a szobába. Lefürödtem, felvettem egy gatyát és egy pólót, felkötöttem a hajam, majd lementem. Harry még mindig  a nappaliban volt és a telefonját nyomkodta. Felvettem a tornacipőmet, majd odamentem hozzá. Végignézett rajtam, aztán kérdő tekintettel a szemembe nézett.
-Mehetünk. -sóhajtottam. Diadalmas mosoly terült szét az arcán, miközben feltápászkodott.
-Mit akarsz enni? - kérdezte, mikor elindultunk valamerre. Elgondolkodtam válaszán, majd elmosolyodtam.
-Mekis kaját. -böktem ki.
-Akkor irány a McDonald's. -szólt, majd megfogta a kezem. Gyorsan kicsúsztattam ujjaimat övéiből, de nem tette szóvá. -Szüleid? -kérdezte inkább
-Elváltak. Anya New Yorkban él. Mi pedig apával és a barátnőjével itt.
-Ezek szerint van testvéred. -nézett rám
-Egy bátyám. John. -bólintottam
-Mit kérsz? -léptünk be pár perc múlva a mekibe.
-Sajtburger menüt. -válaszoltam vigyorogva. Kinevette lelkesedésem, majd kért két menüt elvitelre. - Ha nem baj, nem itt esszük meg. Nem lenne nyugis.
Először nem értettem, miért ne lenne az, aztán eszembe jutott. Harry híres. Sokan felismerik. Már értem miért bámulták annyira, mikor jöttünk...
-Gyere! -rángatott ki gondolkozásomból.
-És veled mi van? -néztem rá. -Egyedül élsz?
-Igen. -bólintott. -Folyton úton vagyunk, szóval nem mindig vagyok otthon. Ha itthon vagyok, mármint Angliában, akkor ritkán megyek a szülővárosomba.Szóval Londonba vettem egy házat, még tavaly. Igaz nem sokat vagyok ott, de szeretem azt a lakást. -mosolyodott el egy pillanatra. Aztán valamit észrevett és átkarolta a derekamat. -Vedd fel a szemüvegem! -adta oda az említett tárgyat, amit fel is vettem. -Ne ijedj meg! -suttogta. Hamar rájöttem, miért is tette ezeket. Nem sokra rá, már vagy 10 paparazzi termett előttünk. Mindenfélét kérdezgettek Harrytől, de ő semelyikre sem válaszolt. Én szorongva mentem mellette, közben a földet bámultam. -Mindjárt ott leszünk! -hallottam meg a hangját. Felnéztem rá. Bíztatóan rám mosolygott, majd simított egyet a hátamon. Érintésére megborzongtam és ezt ő is észrevette. Próbáltam nem mutatni, hogy zavarban vagyok, és már alig vártam, hogy végre Harry lakásához érjünk.


Ez volt az 1. rész. Tudom, ez még nem annyira érdekes, de majd idővel az lesz. :) Igyekszem hamar hozni a részeket :) Azért örülnék néhány kommentnek, és iratkozzatok fel a blogra! Chatet is csinálok, szóval aki akar, ott tud érdeklődni.:)
Remélem olvasni fogjátok majd. xx