Mindketten kapkodva vettük a levegőt. Éreztem, hogy nemsokára eljön az idő mindkettőnk számára. Az alkohol miatt nem tudtam rendesen gondolkodni. Élveztem amit csinálunk. Még ha egy ismerős idegennel teszem is. Gyorsított a tempón. Halkan felnyögtem, vonaglottam alatta. Lökött még párat, majd a nevetem kiáltva felért a csúcsra és rám rogyott. Rögtön utána énis elélveztem. Kimerülten feküdtünk egymás mellett. Légzésünk kezdett csillapodni. Pár perc múlva már talpon voltunk. Az orgazmusom kijózanított és biztos voltam benne, hogy Harryt is.
-Öhmm.. hol a melltartóm? -kérdeztem és éreztem, hogy elvörösödöm. Örültem, hogy sötét van a szobába és nem látja.
-Üm.. ott. -mutatott az ablakhoz. Halkan megköszöntem, majd felöltöztem. Mikor készek lettünk, csak szótlanul álltunk egymással szemben és bámultuk egymást.
-Hát.. akkor szia! -törtem meg a kínos csendet.
-Majd találkozunk, Erin. Szia! -mosolygott rám. Félénken visszamosolyogtam. Adott egy kisebb csókot, majd eltűnt a szobából.
Nehezen tudtam elmenni a házibuliból, ami még mindig tartott. A szülinaposnak nyomtam két puszit az arcára, majd szó nélkül elmentem onnan. Kellett a friss levegő, mert még mindig nem dolgoztam fel, hogy lefeküdtem vele. Nagyon rossz érzés. Jót tett a friss levegő. Tudtam, gondolkodni a dolgokon. Harry azt mondta 'majd találkozunk' . Ezt hogy értette? Mikor hazaértem, gyorsan levetkőztem, majd befeküdtem az ágyba. Nem gondolkodtam többet a dolgon. Hamar elnyomott az álom.
Reggel ajtócsengésre ébredtem.
-Joohn! -ordítottam, de megint csengettek. Nyúzottan keltem ki az ágyból. Gyorsan megnéztem magam a tükörben. Eléggé karikásak voltak a szemeim a kialvatlanságtól. Megint megszólalt a csengő. -Megyek már! -motyogtam, bár nem hinném, hogy hallotta más is. Lementem a lépcsőn, és hatalmasra nyitottam az ajtót. A túloldalon Harry állt, aki meglepődött a hirtelen mozdulattól. Zavarodottan néztem rá.
-Te mit keresel itt? -kérdeztem
-Gondoltam elmehetnénk ebédelni! -jött be a házba. -Szép! -nézett körül. Még mindig zavartan néztem.
-Mi? -ráztam meg a fejem.- De honnan tudod, hol lakom?
- Valahogy nálam maradt a pénztárcád. -adta át a tárgyat. Észre sem vettem, hogy nincs meg.. -Legközelebb jobban vigyázz a dolgaidra. Nem mindenki olyan, mint én. - mosolygott, én pedig összehúztam a szemem. -Szóval jössz?-nézett újra rám
-Hova? -kérdeztem vissza
-Ebédelni. -válaszolt
-Még csak most keltem fel.
-Akkor reggelizni. Nekem mindegy. -vonta meg a vállát
-Nem. -adtam meg az egyszerű választ.
-Addig nem megyek el, míg igent nem mondasz. -ült le a kanapéra. Várakozóan rám nézett. Pár perc múlva szó nélkül felmentem a szobába. Lefürödtem, felvettem egy gatyát és egy pólót, felkötöttem a hajam, majd lementem. Harry még mindig a nappaliban volt és a telefonját nyomkodta. Felvettem a tornacipőmet, majd odamentem hozzá. Végignézett rajtam, aztán kérdő tekintettel a szemembe nézett.
-Mehetünk. -sóhajtottam. Diadalmas mosoly terült szét az arcán, miközben feltápászkodott.
-Mit akarsz enni? - kérdezte, mikor elindultunk valamerre. Elgondolkodtam válaszán, majd elmosolyodtam.
-Mekis kaját. -böktem ki.
-Akkor irány a McDonald's. -szólt, majd megfogta a kezem. Gyorsan kicsúsztattam ujjaimat övéiből, de nem tette szóvá. -Szüleid? -kérdezte inkább
-Elváltak. Anya New Yorkban él. Mi pedig apával és a barátnőjével itt.
-Ezek szerint van testvéred. -nézett rám
-Egy bátyám. John. -bólintottam
-Mit kérsz? -léptünk be pár perc múlva a mekibe.
-Sajtburger menüt. -válaszoltam vigyorogva. Kinevette lelkesedésem, majd kért két menüt elvitelre. - Ha nem baj, nem itt esszük meg. Nem lenne nyugis.
Először nem értettem, miért ne lenne az, aztán eszembe jutott. Harry híres. Sokan felismerik. Már értem miért bámulták annyira, mikor jöttünk...
-Gyere! -rángatott ki gondolkozásomból.
-És veled mi van? -néztem rá. -Egyedül élsz?
-Igen. -bólintott. -Folyton úton vagyunk, szóval nem mindig vagyok otthon. Ha itthon vagyok, mármint Angliában, akkor ritkán megyek a szülővárosomba.Szóval Londonba vettem egy házat, még tavaly. Igaz nem sokat vagyok ott, de szeretem azt a lakást. -mosolyodott el egy pillanatra. Aztán valamit észrevett és átkarolta a derekamat. -Vedd fel a szemüvegem! -adta oda az említett tárgyat, amit fel is vettem. -Ne ijedj meg! -suttogta. Hamar rájöttem, miért is tette ezeket. Nem sokra rá, már vagy 10 paparazzi termett előttünk. Mindenfélét kérdezgettek Harrytől, de ő semelyikre sem válaszolt. Én szorongva mentem mellette, közben a földet bámultam. -Mindjárt ott leszünk! -hallottam meg a hangját. Felnéztem rá. Bíztatóan rám mosolygott, majd simított egyet a hátamon. Érintésére megborzongtam és ezt ő is észrevette. Próbáltam nem mutatni, hogy zavarban vagyok, és már alig vártam, hogy végre Harry lakásához érjünk.
Ez volt az 1. rész. Tudom, ez még nem annyira érdekes, de majd idővel az lesz. :) Igyekszem hamar hozni a részeket :) Azért örülnék néhány kommentnek, és iratkozzatok fel a blogra! Chatet is csinálok, szóval aki akar, ott tud érdeklődni.:)
Remélem olvasni fogjátok majd. xx
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése